Az első bejegyzés:)

Kedves Mindenki!

Először is ezer bocsánat,hogy ilyen sokáig váratott magára ez a blog,tudom,hogy sokan már tűkön ültök,hogy hallhassatok felőlünk:) 

Egy pár szóval az elmúlt 3 hétről.

Az utazással semmi gond nem volt,nagyon jó helyünk volt,nem kellet senkin átmászni és felzargatni,ha fel akartunk állni.27 órát repültünk összesen,de még betegen(merthogy persze mikor máskor betegedjen le az ember,ha nem akkor,mikor keresztülrepüli a fél világot)sem volt olyan megerőltető,mint amire sokan felkészítettek.Ehhez biztosan hozzájárult,hogy remek légitársasággal,remek gépen utaztunk.

Az első szállásunk egy kis hotel volt,Chippendale negyedben,teljesen rendben volt,ici-pici szobánk volt ugyan,amihez nem tartozott saját fürdő,de tiszta volt minden.Élt egy-két tahó  ugyan a szállóban,akik közül valaki folyamatosan lopkodta a kajánkat(közös hűtő átka),volt akit nem tanított meg az anyja,hogy kell lehúzni a wc-t,vagy éppen hogy kell köszönni,(erről a nációról majd később,virágnyelven),de laktak ott kedves,segítőkész emberkék is,a világ minden tájáról.Egyébként elképesztő mennyiféle ember van itt,tényleg igazi multikulti.

Valami eszméletlen mennyiségű meleg van,akik sokkal szabadabban tudnak viselkedni mint otthon,mert a kutya nem szólja le őket,éppen ezért le sem kell tagadniuk sehol a nemi hovatartozásukat.(ez nem azt jelenti,hogy nyalják-falják egymást az utcán,de kézen fogva pl. simán sétálgatnak)Pont ezért egyébként,hogy szabadjára engedhetik az érzéseiket,a legtöbben úgy viselkednek,mint egy primadonna(TÉNYLEG!),ami sokuknak jól is áll(bár a nők nem viselkednek így)de egy-kettő azért engem is megmosolyogtat.Ha már témánál vagyunk egyébként,nagyon sok a leszbikus is,de nem olyanok,akik sok férfi fantáziáját megmozgatnák.Férfias mozgású és öltözködésű, és szinte mindegyiknek fel van borotválva az egyik oldalon a haja,de amolyan "otthoni,letolom géppel" stílusban.Pedig jól is meg lehetne csinálni....Ja,és nem zavartatják ám magukat,úgy végigmérnek sokszor,hogy felfordul a gyomrom....már elnézést....a férfiak nem nézik meg így az embert.Na de ennyit erről.

Az első hét elment a hivatalos ügyek intézésével,adószám,bankkártya,telefon,stb.,illetve megpróbáltuk felfogni,hol is vagyunk valójában.
Az első alkalommal,mikor megláttuk a Sydney Harbour Bridge-t,vagy az Opera House-t,elsírtam magam,szó szerint,annyira hihetetlen volt,hogy végre itt vagyunk.Arról már nem is beszélek,mikor először mentünk ki a Bondi beach-re....

Egyszerűen olyannyira varázslatos ez a város,olyan természeti adottságokkal rendelkezik,hogy nem győzünk ámuldozni.
Az épületek sokasága a kis viktoriánus házaktól a hatalmas felhőkarcolókig,buja növényzettel,ezerféle gyönyörű fával,valami eszméletlen.A beach-ekről már nem is beszélve...olyan sok van,hogy még nem tudtunk elmenni mindegyikre,hozzáteszem Sydney olyan hatalmas,hogy még csak egy egészen kis részét láttuk csak.
Három hete vagyok itt,de már most tudom,hogy nem tudnék visszamenni Mo.-ra élni.
Szinte hihetetlen,és még most sem tudom igazán felfogni,hogy olyan helyen élhetek,ahová más csak nyaralni(sem) jut el.Nem csodálom,hogy olyan sokan,akik már már voltak itt,végleg visszavágynak....

A második héten elkezdtünk munkát keresni,ami nem csak abból állt,hogy elküldözgettük e-mail-ben az önéletrajzunkat,hanem nyakunkba vettük a várost és személyesen is bementünk mindenhová,ahová csak gondoltuk.Én 3 nap alatt,Gábor kb.5 nap alatt talált munkát,mindketten a szakmánkban.Ő olyan helyen van most,ahol nem is hirdettek,de megtetszett nekik az önéletrajza,úgyhogy ő úgy gondolták miért is ne.
Én nagyon szerencsés helyzetben tudhatom magam,ugyanis elég sok helyről visszahívtak.(szintén volt közte olyan,ahova csak úgy betévedtem,az ember nem is keresett fodrászt,de annyira megtetszettek neki a munkáim és az önéletrajzom,hogy másnap már hívott is,hogy menjek próbanapra)
Egyszóval menni kell,nem elég,csak otthon ücsörögni és várni  a jószerencsét,menni,menni,menni,csak ezt tudom tanácsolni annak,aki ki akar jönni.
Sokaktól hallottam,hogy nehéz itt munkát találni...hát,itt csak az nem talál munkát,aki nem is akar.
 Én azért igen speciális helyzetben voltam,ugyanis magam választhattam ki,melyik szalonban szeretnék dolgozni,amiről mellesleg nem is álmodtam,hogy így lesz,mint ahogy arról sem,hogy elsőre Ausztrália egyik leghíresebb fodrászánál az egyik legnívósabb helyen,egy 5 csillagos szalonban dolgozhatok,még most is alig hiszem el...
Hozzáteszem,nagyon kemény!!Nagyon sokat dolgozom,rettenetesen sok vendég van,sokszor azt sem tudom,hol áll a fejem,nehéz hozzászokni,hogy újra főnöke van az embernek.
Aki ismer az tudja,hogy nem vagyok az az alkalmazott típus.Nehezen veszem,ha utasítgatnak,és itt biza még utasítgatni fognak egy darabig!

Nehéz az is,hogy nem az anyanyelveden kommunikálsz,és egy agyzsibbasztó nap után,vagy a hét vége felé,nagyon nehéz megszólalni.
De ezek mind-mind olyan dolgok,amikhez hozzá kell szokni,ami idővel csak jobb és jobb lesz,vagy csak kezdeti kihívás,amin túl kell esni.

És igen,itt bizony megéri küzdeni!!!

Gondolom meg sem kell említenem,hogy itt nem a túlélésért szakadnak meg az emberek,nem kell ragoznom a két ország közti,mindenki számára egyértelmű különbséget.

És igen,itt valóban elképesztően kedvesek és közvetlenek az emberek.Az elején alig akartuk elhinni,mikor pl. a Harbour Bridge-nél próbáltuk lefotózni magunkat,a futósáv kellős közepén(nem vettük észre,hogy rossz helyen állunk), ahelyett,hogy félrelöktek volna a futók,vagy beszóltak volna,az egyik MEGÁLLT!! és megkérdezte,hogy lefényképezzen-e minket(és nem azért,mert el akart futni az újonnan vett iPhone-nal).
És sorolhatnám a rengeteg ilyen és ehhez hasonló eseteket,amik feldobják az embert,még akkor is,ha éppen nincs a legjobb hangulatban.(azért olyan is van...)

Az emberek  általánosságban mosolyognak(csak úgy),vagy éppen rád mosolyognak(csak úgy)
Ezt nagyon imádom!

Felszabadultak és boldogok.

Teljes mértékben befogadó nép(a munkahelyemen 2 napig éreztem, csak,hogy nem ide tartozom,(ebből az első a próbanap volt)de onnantól kezdve,hogy az ember bizonyít,látják milyen munkát ad ki a kezéből,ennek vége.Azonnal befogadnak.

A kutyát nem érdekli,hogyan beszélsz angolul,milyen az akcentusod,sőt egyenesen úgy tartják "cute" azaz cuki,és az,hogy Európából jöttél,igazi kuriózum.Az én munkámban ez kifejezett előny,és nem csak a munka minősége miatt.

Itt minden 4. ember jött valahonnan és minden 2. embernek a szülei jöttek valahonnan.

Az az igazság,van mit tanulnom az itteni emberektől...az egyik legfontosabb,az a tolerancia.
Bár,ahogy egyre több emberrel beszélünk,bizony kiderül,hogy akik kiverik nálam a biztosítékot,hát ugyanannyira vannak ki tőlük az itteniek.
Az ázsiaiak.
Azt hiszem nyugodtan mondhatom(bár már találkoztam az ellenkezőjével is),hogy.....hát nem is tudom,lehet-e ilyet egy blogban leírni....finoman szólva...ez az az népcsoport amelyik tülekedik,félrelök,fura....szaguk van,böfögnek,(simán leböfögi nyitott szájjal a fejed,ha mögötted ül a buszon)köpködnek,szívják a ...-ot az orrukból,a szájuk állandóan nyitva van,mintha valami anatómiai hiba folytán nem tudnák becsukni...
Bunkók,akkor se köszönnek vissza,ha köszönsz,sőt,inkább elfordítja a fejét.(komolyan!)
Koszosak!!Az egyik legkoszosabb része Sydney-nek a kínai negyed.
Hangosak, és ami a leggusztustalanabb,hogy nem húzzák le maguk után a wc-t.A lányok "csak" kisdolog után...de amiket Gábor mesélt,amíg a hotelben laktunk...huh.

 Na de ennyit róluk,(ismétlem általánosságban!)az ember nem szívesen költözik olyan helyre,ahol sokan vannak.(mindenhol sokan vannak:D:D:D)
Ja és a kínai kaja...szar és drága.De nagyon szar és nagyon drága!A csirkés kaja mindenféle nyesedékből van,párszor nekifutottunk az elején,de soha nem volt csirkemellből sehol.Bezzeg a thai kaja...ISTENI,de a japán ugyanúgy nagyon finom.A sushi kifejezetten olcsó,ami nekem azt jelentette,hogy 3 hétig azon éltem...még nem untam meg:D de most már eszem mást is;) Ami még olcsóbb mint otthon az a marhahús,ami nekünk szintén igen kedvező.És ha a legutolsó kis kifőzdében(nem igazán van ilyen amúgy,magyar szemmel.máshol kezdődik a legolcsóbb "kifőzde",mint otthon) kérsz vmilyen marhahúsos ételt,még ott is ragyásig van pakolva hússal.Viszont a csirkemell nagyon drága!Dágább,mint a marha.

Visszakanyarodva a vezérszálhoz ;) , 2 és fél hétig voltunk a hotelben,most egy nagyon szép 2 szintes lakásban vagyunk,igazán elbűvölő környéken,15 perce a belvárostól 15 percre a Coogee beach-től,ami egyenlőre a kedvencem.
A lakásban nem vagyunk egyedül,ami azt jelenti,hogy itt lakik a tulaj,egy 40-50 körüli meleg fickóé a lakás.
Van saját szobánk,erkélyünk,fürdőnk,a lakás nagyon igényes és nagyon tiszta.
Hozzáteszem,nem gondoltam volna magamról,hogy képes leszek mással összeköltözni,kissé nehezen alkalmazkodom,de itt valahogy ez is simán megy.(vajon meddig??:D )

Próbálkoztunk saját albérletet nézni,de most nyáron drágábbak a lakások és nagyon le van fogyasztva a piac,különösen a part mentén,ahova majd menni akarunk.
Mindenki azt tanácsolta,várjuk meg a szezon végét,arról nem is beszélve,hogy itt sajnos nem úgy működik a lakásnézés,mint otthon.Nyílt napok vannak(ami nem több NEGYED óránál),amikor meg tudod tekinteni az apartmant,a többi érdeklődővel együtt és amennyiben érdekel,benyújtod a jelentkezésed.Önéletrajz,bankszámlakivonat,hol dolgozol,ajánlólevél az előző főbérlődtől,a munkahelyedről,stb. , majd  lakás tulajdonosa szépen kiválasztja,hogy kit szeretne a lakásában tudni.
Hát kérem szépen ez itt így működik,ami pár hónap után már nem lesz probléma,de hát az elején nem sok esélyünk lett volna,pár napos munkaviszony mellett és ajánlólevelek híján.
De azt mondják,ha ezek meglesznek,nem lesz nehéz dolgunk és az,hogy Európából jöttünk,itt is előnyt élvez,nem csak az ázsiaiakkal szemben.Az európai embernek itt nagyon jó híre van.:)

Összegezve a dolgokat,minden szépen halad előre,nagyon jól érezzük magunkat,vannak nehezebb napok,de bizton állíthatom,hogy ez volt életünk legjobb döntése!!!
Honvágy ide,honvágy oda,(mert igen,az van!)semmi pénzért nem költöznék vissza Mo.-ra.
Úgy érzem eddig egy gyufás skatulyában éltem,amiből most kiengedtek,és még bántja  ugyan a szememet a napfény,de csak repülök felfelé és akkor sem tudnának visszacsalogatni,ha teleszórnák arannyal azt a skatulyát.
Ez a világ legjobb helye!!!!


Sok-puszi mindenkinek,köszönöm,hogy érdeklődtök,ezért is írom ezt a blogot,azt nem ígérem,hogy nagyon sűrűn tudok jelentkezni,nincs annyi időm,de heti 1x megpróbálok azért írni és sok-sok képet feltölteni,tudom az jobban érdekel mindenkit,mint a szövegelésem;)


Csók,
én:)