Viszatérteeem!:)

Kedveskéim!

Tudom,nagyon rég volt....

Mentségemül szolgáljon,hogy nem volt internetünk,egészen mostanáig.

Mert elköltöztünk!!!HALLELUJA!!!!

A buzi benyögte ugyanis(3 hónap után),hogy most már szedhetnénk a sátorfánkat,mert már elég régóta ott vagyunk,hogy ő csak rövidtávra gondolt, és különben is jön a tél,amikor is egyedül akar lenni a lakásban.

Nem nagyon finomkodott,amivel Gábor ellenszenvét VÉGRE kiváltotta,főleg,hogy a megállapodásunk szerint 3-6 hónapra szólt az ott tartózkodásunk.

Hát a minimum időt legalább megvárta....

Én ennek a kijelentésnek rendkívül örültem,mert rettenetesen utáltam már ott lakni,hülyét kaptam ettől a selejtes kis pondrótól!

Az utolsó egy hónapban már MINDENÉRT rám szólt,pedig aztán úgy bántam a dolgaival,úgy vigyáztam rájuk,mint a hímes tojásra.

Miden percben éreztette,hogy ez az Ő lakása,amiben te megtűrt személy vagy,jóformán már úgy éreztem magam,mint egy kivert kutya,akit nagy kegyesen befogadtak egy kis időre. 

Ami azért vicces,mert heti 350 dollárt(kb.77 ezer Ft) fizettünk azért,hogy ott lehessünk,ami finoman szólva is rablás. Főleg,hogy a megbeszéltekkel ellentétben nem érezhetted magad soha otthon,mindig úgy intézte,hogy ne tudj mást csinálni,mint kuksolni a szobádban.

A konyhát használhattuk ugyan,de mindig mindennel baja volt.

Ezt ne így csináljam, azt ne úgy rakjam el,ezt ne így használjam,azt ne tegyem oda....GRRRRRR!!!!!

Persze Gábor ebből mit sem érzett,mert természetesen vele ezt nem csinálta,illetve velem sem,ha ő is ott volt.

A maradék türelmem is végleg elfogyott,mikor az egyetlen asztalnál a házban,újságpapírt magam elé terítve reszeltem a körmömet(azt mondanom sem kell,hogy nyilván nagytakarítást végeztem minden ilyen művelet után),mikor hazajött,meglátott és azonnal belilult a feje.

Közölte,hogy legyek kedves az Ő asztalán mellőzni a körömpolírozást,mert ez egy ilyen és olyan asztal és nagyon sérülékeny(az ebédlőasztal????)

De hiszen újságpapírral befedtem,mégis mi baja lehet?????

Őt nem érdekli,fejezzem be!

Ez volt az utolsó,hogy fél percnél tovább tartózkodtam vele egy légtérben.Szó szerint beszorultam az aprócska kis szobánkba és imádkoztam,hogy minél előbb húzzunk el innen.

Éééés,lám,lám,imáim meghallgatásra leltek.

Gábor is besokallt és 2-3 hét múlva már költöztünk is!:))

Azért utolsónak megcsinálta a buzi,hogy az idegszálaim rángatózzanak még úgy egy hétig.
75 dollárt visszatartott a foglalóból,amiért igénybe vettük  a szárítót,mindazok ellenére,hogy elvileg mindent használhattunk volna az eredeti megállapodás szerint.

Aztán a módosított megállapodás alapján,a szárítót csak akkor,ha nagyon muszáj.Ezt be is tartottuk.

Nos,végül a kiköltözésünk napján módosított még egyet és hiába úgy fizettük a bérleti díjat,hogy a rezsit is belekalkulálta,ezt ő megváltoztatta mikor a foglalót kellett volna visszaadnia és 75 dodóval kevesebb landolt a zsebünkben.

Minden érv,amit Gábor felsorakoztatott az igazunk mellett,teljesen süket fülekre talált,én annyira ideges lettem,hogy még soha életemben nem éreztem erősebb késztetést arra,hogy valakit megcsapdossak,aztán megrugdossak(nő létemre!),mint ez alkalommal.

Félt is(nyilván nem tőlem:D ) a kis ......... ........(hupsz,ez most erős volt;) ),mert mikor a maradék pénzt visszaadta,odarendelt 2 embert a lakására.

SZÁNALMAS!!!

Teljesen tehetetlen helyzet.Nyilván nem lehet sem bántani,sem fenyegetni,a kulturált megbeszélés pedig nem használt.Ezek után mit lehet tenni????

Bármit is csinálnánk,azzal a veszéllyel járna,hogy kiutasítanak az országból.

Mi itt még senkik vagyunk.

Úgyhogy inkább annak örültünk,hogy 625 dollárt legalább visszakaptunk.

A maradékból meg vegyen bort vagy vodkát,a részeges fajtájtája!!

Téma egy életre lezárva.

Tanulság leszűrve.